Nem hiszem, hogy volna a nyugati kultúrában bárki is, aki ne rágódott volna ezen valmilyen mértékben: a síráson, ríváson meg a fogaknak csikorgatásán. Ítélet: gyakorta a kárhozatot, a rettegést juttatja az ember eszébe... Valami lezártságot, valami végérvényeset... Valamit, ami után eldől, hogy mi lesz ezután, és másképpen már nem lesz (ilyesmit jelent a görög "kriszisz" is... többek között...). Nem könnyű téma... De nekem nem feltétlenül a lezártság jut róla az eszembe. Hanem először is az, hogy ez jelzése annak, hogy felelősséggel tartozom a tetteimért: nem mindegy, mit csinálok ezen a földön, mert mindennel valamilyen tendenciát valósítok meg, mindennel valamilyen irányt célzok meg, és ennek megvan az eredménye. Felelősséggel tartozom a tetteimért... Már itt és most...
Aztán meg... A fájdalmas, kínzó felismerések... Ez a másik, amit nekem jelent: mikor minden megmutatkozik olyannak, amilyen az valójában. A Szentírás beszél arról, hogy ha valaki "szénát meg szalmát" épített arra az alapra, amit Istentől kapott (vagyis neméppen tűzálló dolgokat), annak a munkája meg fog égni ugyan, de ő maga "átmegy"... csak éppen úgy, mint aki megégett... Ezt ugyan krisztushívő emberekről mondja a szöveg, de nekem arról beszél, amit az előbb írtam: a fájdalmas felismerésekről, kínzó lelepleződésekről... nem utolsó sorban önmagam előtt....
A Szentírás a Jelenések könyvében beszél egy szimbolikus fáról, amelynek a levelei a "pogányok gyógyítására" valók... Hogy kerülnek pogányok oda, ahol ez a fa áll? És hogyhogy van esélyük meggyógyulni?... Hát: valami ilyesmi miatt nem tudja az én számomra a lezártságot jelenteni az ítélet, még akkor sem, ha elfogadom, hogy elég hangsúlyos gondolat az újszövetségi Szentírásban.
Plusz még valami: arról is beszél valahol az írás, hogy nem a "mi" dolgunk (vagyis nem az egyház dolga), hogy a "kívülvalók" felett ítélkezzen... Hanem az Isten dolga. És hogy Isten kit hogyan fog megítélni: na, ahhoz a világon semmi köze senkinek. De... én irgalmas és szerető Istent ismerek, olyat, aki nem kér számon olyat senkin sem, amit nem is kérhet számon rajta, amivel nem ruházta fel korábban. Ha én szívem szerint megkönyörülnék valakin, akkor az irgalmas Isten hogyne könyörülne meg még százszor inkább?
Én ennek a jelenlegi életnek a döntéseiben hiszek... Hiszem, hogy már itt és most önértéke van az Istennel való életnek, az Istennek tetsző döntéseknek... Már itt és most számít minden... Már itt és most... Izgalmes, felemelő, felelősségteljes és szép vállalkozás... az élet. Hiszek a munkában, az erőfeszítésben, a küszködésben... Hiszek az odaadásban, a kitartásban. Azt viszont nem hiszem, hogy a csoki meg a virgács lenne az Isten mondanivalója az ítélettel...
Csak magamban nem hiszek, a fene vinné el :))) De milyen jó, hogy az Isten kegyelmes... Csak azt nem tudom, miért az...
