A második pontról is valamit. Mivel a házasság két ember ügye, és mivel az Istennel való kapcsolat alakulása nemcsak Istenen, hanem az emberen is múlik, ezért: sajnos, nem biztosíték, bár jó alap a közös hit egy házasságban. Láttam már hívő emberek házasságát tönkremenni, felbomlani.
Hát akkor mi? Nincs garancia, nincs biztosíték. Aki szeret, az kiszolgáltatott. De: sokat segít az önmagam és a másik ember iránti nyitottság... Sokat segít az eltökéltség, hogy önmagam sötét mélységeibe is aláereszkedjek akár, ha kell, sőt: a másikéba is... Kell valami közös eltökéltség, kell valami közösség, alapvető harmónia, a vágyak és az igények harmóniája is... De valahogy: ennek az önmagamba és a másikba vezető útnak a tudatos felvállalása... Mintha ez lenne itt a lényeg :) (Hogy megmondjam a tutit...)
