Jó szívvel és szeretettel gondolkodom mostanában fogadalomról, esküről, átokformulákról...

Mindegyik nagyon gyakori műfaj az alteritásban, a régmúlt időkben... A fogadalomba, eskübe szőtt átokformula valamiféle mágikus fék: az egzisztenciális biztonságérzetet növeli, és nem csoda, ha az igazmondás, és főként a törvényszéki igazmondás védelme számos kultúra alaptörvényeiben benne van. Az esküszegés, szószegés az egyik legerősebb tabu, hiszen az igazmondás bizonyos fajtái a közösségi lét fontos tartópillérei. A szóra utaltság (a másik ember szavára való ráutaltság) elképesztően kiszolgáltatottá teszi a mindenkori embert: az eskübe épített átok pedig mágikus gát, mely a biztonságérzet megalapozását szolgálja, és ez olyan kultúrákban működött is, melyek hittek a nyelv mágikus erejében...

A nyelvnek azonban nincsen mágikus ereje, bár ma is képes bárki effajta hit felé oldalazni, ha különös vágy hajtja, hogy biztonságban érezze magát ebben a világban:)

Annyi minden szól erről: otthonkeresés, biztonságkeresés, az átláthatóság keresése... Mindegy, az összefüggések rendszerének melyik szegmensét látja át vagy próbálja meg átlátni az ember... Mindig és mindenütt ezeket keresi...

És ez így van jól...