Blogidegen

A főiskolán vagyok, a teológián. Lecsót főzünk, vagy húsz személyre, kilenc körül megesszük (hallgatók, tanárok együtt), aztán filmet nézünk, Don Bosco-ról... Igazi békebeli hangulat, mégis rossz érzéseim vannak: vajon mikor végzik ki a bölcsészképzést? És a teológus-képzést? Elég ha valakik, akiknek az az érdekük, hogy - mondjuk - 3-4 helyre vonják össze az ország teológusképzését, hatásos lobbitevékenységet tudnak kifejteni a minisztériumban. Még racionálisnak is látszik - elsőre... Ejjj....

Na, írok még valamit, bár elég kiforratlan a gondolat. Most már többhetes a hír - bizonyára sokan olvasták, a fél országot felkavarta -, hogy egy család majdnem belehalt egy "tisztítókúrába", vagyis egy elég hosszadalmas, drasztikus böjtbe. Pontosabban: a feleség, szegény, belehalt, egy kétéves kisgyermek és a - feltehetően a böjt értelmi szerzője, az - apuka meg majdnem. Megnéztem néhány találatot a böjtre a gúgölön, valamint saját ismereteimet is összegereblyéztem, és... feltűnt valami, amin aztán eltöprengtem. Ma elég gyakori vulgáris szinten azt gondolni a böjtről, vagyis a táplálék önmagamtól való - teljes vagy részleges - megvonásáról, hogy az... "tisztít", de nemcsak fizikailag, hanem "lelkileg" is. Ez a hit részben megokolható egy másikkal, mégpedig azzal, hogy a mai, boltban kapható táplálékok "szennyezettek", vagyis egészségre káros adalékokat vagy véletlenszerűen beléjük kerülő "szennyező" anyagokat tartalmaznak (ami nyilván igaz). Csak az a gond, hogy amióta böjt van - márpedig igen régóta van, gyakorlatilag minden kultúra ismeri -, azóta ez a konkrét képzet, vagyis a megtisztulás gondolata (ismereteim szerint) hozzá is kapcsolódik.

De vajon miért?

Na, ezen töprengtem el... Mert emiatt ez az ügy inkább kultúrantropológiai, semmint bármilyen egyéb kérdés... Miért hiszi (és hitte mindig is) azt az ember, hogy a táplálék megvonása "megtisztít"? Az még érthető, ha a gnózis (Krisztus utáni első két-három évszázad hatalmas szellemi mozgalma) így hitte, hiszen ott a test eredendően gonosz, és nyilván az is, ami azt táplálja. A test a "füszisz", a természet része, márpedig a gnózis egyértelműen a "füszisz"-től, az anyagi világtól való elidegenedés mitológiája. És a mai európai kultúra részben a gnózis örököse is... De ez nem minden kultúra sajátja... És ott is megvan, ennek ellenére is, egy ilyesfajta hit (elég csak a próféták korában létező zsidóságra gondolni...) Nem is tudom: talán az embernek a "világba keveredését" szimbolizálná a táplálék?
Vagy: az étvágy kielégítése a vágyaknak való kiszolgáltatottságot sugallná? Nem tudom, de az biztos, hogy valami archetipikus, az emberi lélekbe ősidőktől fogva beleágyazódott mintát lehetne keresni itt.

De ami azt illeti, valami jó azért lehet a - nem túlzásba vitt, mondjuk max. egy-két napos - böjtben: az ember talán tényleg tanulhat így némiképpen uralkodni a testén, a vágyain, a hirtelen felébredő kívánságain, így talán tényleg megtanulhatja egy kicsit megtagadni önmagát egy adott cél érdekében (minden sportoló böjtöl...) - egy olyan világban, amelyikben ezek a lehetőségek és a hozzájuk kapcsolódó ÉRTÉKEK egyre ismeretlenebbé válnak. 

Érdekes, Bulányit nem kommenteli senki. Vagy senki nem olvas, vagy senki nem tud semmit. Hát igen, így van ez...

Jajistenem... Viktoratya is könyvet írt. De legalább elemzik: http://index.hu/kultur/klassz/orbankonyv/

Egy belső körlevél ma hívta fel a figyelmemet Bulányi György, a bokor-közösségek megalapítójának egy cikkére, melyet Molnár Tamás, az egyik kossuth-téri főtüntető internetes oldalán, az "Új Demokratikus Koalíció" nevű lapon jelentetett meg (itt érhető el: http://udk.hu/?misc=search&subaction=showfull&id=1178013416&archive=&cnshow=news&start_from=&ucat=48,53). A cikkben, röviden, arról van szó, hogy törölni kellene a Bibliából az Ószövetséget, mivel az nem lehet Isten igéje, hiszen egy szűk nemzeti érdekkörnek (a zsidó népének) alárendelve legitimálja az erőszakot (vagyis: Isten támogatja benne a tömeggyilkosságot...) Egy a cikkre írt reflexió itt olvasható: http://www.hirszerzo.hu/cikk.php?id=36420 (sajnos, a szerzőt nem ismerem).

Hát... Bulányi a katolikus antikommunista ellenállás egyik emblematikus figurája volt, a Bokor nevű kisközösség szervezéséért 1952-ben halálra ítélték, amit aztán életfogytiglanira módosítottak. 1960-ban szabadult a börtönből, de mivel Bulányi közösségének tagjai - Bulányi erőszakmentes ideológiájával egyetértve - nem voltak hajlandóak fegyveres katonai szolgálatot vállalni, ezért 1982-ben a püspöki kar elítélte Bulányi tanait, és eltiltotta a misézéstől. Akit bővebben érdekel a téma, az pl. a Wikipedián olvashat még róla, ott Bulányi műveit is megemlítik. Azt mindenesetre hadd említsem még meg, hogy a történetben maga Ratzinger is elég kétes szerepet játszott (ő a mai pápa), mivel 1986-ban ő szólította fel Bulányit tanai visszavonására... Az ügy végül 1997-ben oldódott meg...

Szóval egy olyan ember írásáról van szó, aki már nagyjából 40 évvel ezelőtt is hasonlóan gondolkodhatott (sőt: én magam hallottam őt beszélni úgy 12-13 évvel ezelőtt arról, hogy ő nem hisz egy olyan Istenben, aki egy keleti despota módjára viselkedik...), és aki meggyőződéséért a halálbüntetsét is bevállalta. Éppen ezért nagyon nyugtalanító ez az egész. Végigolvasva a cikkét ugyanis az a gyanú erősödött meg bennem, hogy... hát, bizony... sokkal inkább Bulányi zsidógyűlölő nemzeti(szocialista) ideológiai (talán zsigeri) elköteleződéséből nőhetett ki erőszakmentes, és az Ószövetséget elvető teológiája, nem pedig fordítva. Egészen elképesztő ez a cikk. 

Most kicsit visszakanyarodok oda, hogy szerintem miért is és milyen értelemben is kerüli Isten a csodákat...

Valamikor tavaly karácsony táján készültem egy igehirdetésre, amire a teológián kértek fel... A készülés közben megakadt a szemem a karácsonyi történet egy általam még nem nagyon érzékelt epizódján, ráadásul az egészet egy igazán érdekes görög igeidő tette feltűnővé. Arról a részről van szó, ahol József éppen azon gyötrődik, hogy "elbocsássa" vagy ne bocsássa el várandós jövendőbelijét, aki bizony egy eléggé vérlázító mesével állt elő azzal kapcsolatosan, hogy mitől is esett teherbe. Hát: Józsefről mindenesetre csak annyit olvasunk, hogy "mivel nem akarta megbélyegezni, titokban szerette volna elbocsátani Máriát." Nos, az biztos, hogy József lelki tusájáról, és úgy általában a történet emberi vonatkozásairól ezen kívül nem sokat olvasunk, egy igazán figyelemre méltó aspektusa mégis van az esetnek: mégpedig az, hogy... mikor is avatkozik be a sztoriba Isten, pontosabban Isten angyala... Az ugyanis a furcsa, hogy csak akkor, amikor József már valamilyen döntésre jutott önmagában!!! (Máté 1,20) Egyszóval Isten hagyta Józsefet szenvedni, és hagyta, hogy ő maga jusson valamilyen megoldásra egy olyan kérdésben, ami mellesleg talán az egész életét felforgatta... (azt olvassuk ugyanis, hogy "miután ezeket magában eltervezte..." - és itt található az az érdekes görög igeidő, ami éppen ezt az olvasatot kényszeríti ki.) Egyszóval: Isten szántszándékkal magára hagyta egy kissé Józsefet...

No: kevés bibliai szakasz volt rám akkora hatással az utóbbi időkben, mint ez.... Én lentebb írtam már, hogy éltem már át csodákat... Viszont más esetekben, amikor meg kifejezetten könyörögtem érte, Isten hallgatott... Nem csinált semmit. Ez a szakasz segített megérteni, hogy miért is... SOHA FEL NEM NŐNÉK, ha nem érteném meg, hogy nem takaríthatom meg a mentális munkát, amit az élet kihívásai megkívánnak... Nem tudom én azt itt normálisan megfogalmazni, miért is tett rám akkora hatást ez a szakasz... De kétségtelen, hogy azóta vezérfonal az életemben...

Kerüli Isten a csodákat... Mert munkára akar bennünket fogni...

Hát ez most nagyon elmegy a Biblia irányába, de nem bánom: úgyis innen indul és ide is tér vissza a legtöbb gondolatom. Meg: kicsit önző módon: egyszerűbb ötletgyűjteménynek is jó ez a blog. Lehet, hogy később még felhasználhatom... Nemsokára visszatérek...

Volt tegnap egy beszélgetésünk néhány emberrel a teológián... Erről eszembe jutott, hogy megnéztem pár hete (vagy hónapja) a 300-at, és... bár nem hittem volna, hogy így lesz, mert mit lehet várni Hollywood-tól meg egy képregényadaptációtól (az Index és egy-két másik lap hivatásos fanyalgói, akik valahogy mindig rossz filmeket fognak ki, erre szocializáltak), de.... bevallom.... tetszett....

Különösen egy aspektus, mégpedig az a mód, ahogyan Xerxészt, a perzsa istenkirályt bemutatja... Az valami zseniális, nagyon is szükség van arra, hogy az ilyen figurákat ma a maguk idegenségében láthassuk.... Meggyőződésem, hogy ezek tényleg valami ilyenek voltak...

Annál is inkább érdekes ez, mert a bibliai Eszter könyvének feltehetően éppen ez a Xerxész - vagyis a thermopülai csata vesztese - az Ahasvérusa, vagyis az aktuális királya... Egyre lenyűgözőbbnek találom azt a könyvet: a benne ábrázolt nőtípusok pedig most különösen is izgatnak... (jut eszembe: a perzsa Susán-t, ahol a történet játszódik, feltárták, és igen sok utalást találtak egy bizonyos városi előljáróra, Mardokháj-ra [valószínűleg a bibliai Márdokeusra], de Eszterről, vagyis a héberül Hadasszának nevezett nőről, egy árva szó sem árulkodik... ennek megvan a maga oka, de nem az, hogy Eszter nem létezett... ha lesz időm, erről még írok...) Van egy női alak ebben a műben, valójában vele kezdődik az egész: ez pedig Vásti, a király perzsa felesége, aki megtagadja, hogy a mulatozó udvar becses szemei elé, persze a király parancsára, egy szál koronában járuljon.... (alul semmi....) MEGTAGADTA AZ ISTENKIRÁLY PARANCSÁT!!!!!! Egész megmosolyogtató, hogy a királynak fogalma sincs, hogyan reagáljon erre! Megkérdezi a jogtudósokat... Azok meg aszondják, hogy hát ezt nem lehet tűrni, mert akkor a birodalom összes nője öntudatra ébred :)) És erre mi történik? Kérem szépen, nem a Henrikek angliájában vagyunk, nem hal meg Vásti: megfosztják a koronájától, mehet vissza a hárem eldugottabb csücskeibe...

Itt kerül a képbe Eszter... Árva zsidó lány.... Bekerül az udvarba... És oda fejlődnek az események, hogy... megkoronázzák... Érdekes: tőle már nem kér meztelen pózolást a király.... De a számomra az a legérdekesebb, hogy.... Esztert, az öntudatos zsidó nőt, a legkevésbé sem zavarja, hogy esténként egy istenkirály mellé kell bebújnia az ágyba... és hogy ennek kívánságait lesse....

No: ezen töprengtem én el.... Mert úgy látszik, az emberi kapcsolatokat (talán legfőképp a nők részéről???) sokkal kevésbé befolyásolják ideológiai, "teoretikus", mint "személyes" tényezők... Hát: most ezzel biztosan nagyot mondtam, talán rajtam kívül ez mindenkinek világos volt... De jellemző, hogy a rabbik pl. úgy oldották fel ezt a problémát, hogy Eszter biztosan hidegen és közönyösen viselkedett a királlyal az ágyban :)))) Mert Eszter az Örökkévalóban hitt, Xerxész meg önmagát istenítette. A fenét.... :)))) Eszter a férfit látta Xerxészben... Kész...

Ő pedig az én becses nejem...

Teljesen tanácstalanul állok az előtt a tény előtt, hogy engem még bármi is tud lelkesíteni a magyar fociban (azt hiszem, a pirosbéka után teljesen stílszerű a focival folytatni:))... Emlékszem, hosszú évek óta nem foglalkoztam már az egésszel - mert hát ki szereti azt a megalázottság-érzést, amivel a válogatott-szereplések figyelemmel követése járt? -, egészen addig, amíg Gera Zolit le nem igazolták Birminghambe... Mondjuk, Gera külön is érdekelt, mert Hit gyülekezetes... és ott van néhány ismerősöm, akik beszéltek róla... Mindegy, teljesen felvillanyozott az, amiket a West Brom-ban produkált. Aztán bajnok lett a Loki (Debreceni vagyok már pár éve), és... a fene érti ezt... csak mert debreceni vagyok, ez is... ez is odatapasztott a TV elé... Aztán összesítésben a 8-0-ás Hajduk Split elleni eredmény... A Manchester United elleni meccsen már ott voltam a Puskás stadionban... Hát... azután megint kezdett elmenni a kedvem az egésztől :)

De megint bajnok lett a Loki, most meg már harmadszorra... És talán a három bajnok gárda közül ez a leggyengébb... És megint lelkesen várom a BL-t (nem tudom másképp), kisebbfajta szorongással azért, hogy vajon megalázzák-e őket... És valószínűleg megint meg fogják, és az egész kezdődik előlről...  

Most erről az egészről a hazaszeretet jutott az eszembe :)) (most nagyon van időm, most aztán minden eszembe jut :)) Nem is tudom... A hideg ráz a Blut und Boden-től... a Boden még csak-csak, mert hát: csak azért, mert Debrecenben lakom (bár Nyíregyházán születtem), lelkesítenek a Loki sikerei... De nem elég a Boden... (persze, nem a Blut-tal egészíteném ki... de nem pontosan tudom, mivel...) Mert ott vannak a cigány fiatalok, akiket Jándon tanítok... Szóba került valahogyan a Himnusz... Isten, áldd meg a magyart... Kimondta valamelyikük az első sort... És az volt az érzésem, hogy nekik ez nem mond semmit... És teljesen megértem őket. Viszont focizni: azt nagyon szeretnek. Rengeteget tudna segíteni rajtuk a foci, ha valahogyan fel lehetne lendíteni... Na, ide még vissza fogok térni, mert ez most rettenetesen felszínes maradt...