Oké, akkor tovább ezen az úton (még jó, hogy nem a leninin:)), talán egy egyszerűbb csapáson. Nem optimista meg pesszimista... Másról van szó: (legyen mind a három hívő ember... akiknek nem kérdés, hogy az Isten van, sőt: valamilyen viszonyban is vannak vele...) az öttalentumos az az ember, aki belemerészkedik az élet mocsarába, nem menekül zárt hívő szubkultúrák akolmelegébe (vagyis: nem időzik kizárólag ott), és aztán nem tesz semmit a világon, csak magát építgeti... Nem: amije van, azt felsimeri és elismeri, elmegy, és nem félti magát... Teszi a dolgát... a felismert dolgát... forgatja a talentumokat, és gyarapítja a kincset... amit Istentől kapott... és Istennek gyarapítja... Nem teher neki a talentum, hanem lehetőséget lát benne, izgalmak ígéretét, kihívást... örül nekik...
Az egytalentumos elmenekül... ő fél Istentől... és attól is tart, hogy az Isten megrabolni akarja őt, és nem meggazdagítani... amije van, azt elrejti, másra nincs, hanem inkább magára van gondja... nem merészkedik az élet mocsarába, miközben fel sem ismeri, hogy már régen benne van nyakig :))) És nemcsak Istent ismeri félre... hanem mindazt, amit tőle kapott: nem a lehetőséget, a szeretet lehetőségét látja benne, hanem nyűgöt, terhet, a kínok forrását, Isten igazságtalanságának a jelét...
Lehet ezt érteni??????????????:)
