Az elmúlt héten Hejcén voltunk (egy kis zempléni gyöngyszem), családostul, egy egyházi "tábor"-ban, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat... Sokat beszélgettünk, nagyon gazdag "expozék" hangzottak el, szóval nagyon jó volt az egész... Nagyon szeretem a Zemplént... Magyarország talán legszebb vidéke...
Hát... tolonganak a gondolatok... Egyet elkapok, és ide kényszerítek... Például... Valami érdekes hangzott el Tamás apostolról (Iványi Gábortól...) Mindig olyan rejtélyes pillanatokban szólal meg az Újszövetségben, különben nem sokat hallani róla... De olyankor, amikor gyakorlatilag senki nem ért semmit, és mégsem mernek kérdezni, hogy bölcsebbnek látsszanak... olyankor kérdez Tamás... Mindenki nagy megkönnyebbülésére. És megkérdi azt, amit tényleg nem ért senki... Nincs benne semmi póz, természetes és alázatos ember. Nem akar "viselkedni", nem vesz fel magára illendőnek hitt álarcokat... Olyan ember, akinek a társaságában az ember bátran lehet önmaga, aki mellett nem kell feszengeni, aki mellett elengedhetem magam, lehetek őszinte... Ha senki sem hisz a szemének, ő mondja ki, hogy "nem hiszem, hacsak saját kezemmel nem tapintom meg a sebeit...", ha senki nem tudja, miért mondja Jézus: "ahová én most megyek, oda ti nem jöhettek", ő feszegeti tovább a kérdést (nem tudjuk, hová mégy...), és lehetne még sorolni. Nagyon szimpatikus ember. Jó lenne ilyennek (is) lenni. Kicsit Tamásnak... A másik neve - fura módon - Didümosz, vagyis iker, az apokrif hagyományban... Egyesek úgy tartják, ő volt Jézus ikertestvére... Elég meglepő hagyomány, de inkább a gnósztikusok kedvelték, úgyhogy fölöttébb gyanús...
Nem kell Jézus ikertestvérének lenni. Elég embernek lenni, őszintének, aki tud és mer kérdezni. És aki el bírja viselni a választ.
