János evangéliumát olvassuk a teológusokkal, abban is a búcsúbeszédeket...
Egyre "gyanúsabb" nekem ez a szöveg... Határozottan úgy kezdem érezni, hogy jánosi önlegitimáció...
"Ha engem szerettek" - mondja János Jézusa -, "az ÉN parancsolataimat fogjátok megtartani." (tasz entolasz tasz emasz térészete...) (14,15)
"Akinél megvannak az én parancsolataim és megőrzi azokat, az AZ, aki engem szeret..." (14,21)...
90-100 körül, amikor az evangélium keletkezett, már erősen jelentkezett a gnózis a maga doketista és egyéb tanaival, és megvolt a jánosi közösségben az a határozott szándék is (ez a Jelenésekből és a János evangéliumából is világosan látszik), hogy radikálisan "lehatárolja" magát a judaizmusról is... Amit részben "judaizáló" közösségek tehettek "szükségessé"... A kereszténység önálló arculata kezd ekkoriban kibontakozni: egy önmaga definícióját kereső közösségi formációról van szó, amelyik ráadásul - gondolok itt a jánosi közösségre - ugyanazon a szimbolikus univerzumon belül önnön alternatíváitól is szeretné megkülönböztetni magát...
János önmaga legitimációját keresi... Nagyon meg lennék lepve, ha Jézus szájából effajta mondatok valóban elhangoztak volna... Többszáz éven keresztül maradt ugyanis fent ugyanez a retorika...
Még Aranyszájú Szent Jánosnál is olvasunk olyan mondatot, hogy "azért vagy keresztény, hogy Krisztust kövesd, és az ő törvényeinek engedelmeskedj..." (és ne más törvényeinek...)...
Törvények és parancsolatok: egy új "politeia", vagyis "vallás" építőkövei... Ezeket már János apostol elkezdte lerakosgatni...