Tovább az apokaliptika útján:))) Bár ez erősen rétegtéma, de hát nagyrészt magamnak jegyzetelek ide...
Ószövetségi apokalipszisek... Ez 34; Ézs 24-27; 54-66; Jóel, (Dániel), Zakariás vége... Súlyos tűnődések...
Teleologikus mind... Valamilyen végérvényes állapotba futnak bele a látomások, valamilyen végső, megmásíthatatlan megoldásba, melyet Isten alkot annak érdekében, hogy népe státusát végérvényesen rendezze a világban, és így Izrael mindörökké dicső és áldott legyen... Nagyon nagyszabású képekkel dolgoznak... Először elsötétül a Nap, elvörösödik a Hold, mikor Isten ítéletet tart azok fölött a népek fölött, amelyek Izrael életére törtek, azután meg új ég és új föld, a Nap nem megy le sosem, a Hold fénye nem halványodik el, ami, ugye, fizikai képtelenség, a kettő együtt nem tud fényleni... Ezek nyilvánvaló szimbólumok, melyek Isten szabadításának súlyát, véglegességét és átfogó voltát hangsúlyozzák... És ettől fogva boldogan él mindenki az újjá alkotott Jeruzsálemben és Izraelben... Betelnek a lakók az életükkel, és mindenki Isten hűséges követőjévé lesz, hiszen a nép kegyességi állapota és Izrael sorsa sosem függetleníthető egymástól...
Érdekes számomra az apokaliptikának ez a makacs nekifeszülése a rögzültségnek... A végső rögzültségnek, de még ez is, az ószövetségi apokaliptikában legalábbis, a történelmi és immanens térben zajlik... Mi lehet az oka? Nyilván az, hogy az apokalipszis, vagyis a "hitgalut" a "galut"-ban, azaz a fogságban keletkezik, amelyben éppen nem látszik Isten hatalma és világkormányzó befolyása... Az apokalipszis álmodja meg, betekintve az immanens teret a transzcendenstől elválasztó függöny mögé, Isten feltétlen hatalmát, és mutatja be, hogy mindaz, ami jelenleg zajlik, csak látszat... Az Isten uralkodik, ami majd nyilvánvalóvá fog válni... De nem lehet olyan perspektívával vigasztalni egy ilyen helyzetben, mely örök hullámzást ígér, a jó és rossz korszakok megállíthatatlan körforgását... Isten feltétlen hatalmának hite feltétlen és változhatatlan megoldásért kiált, még akkor is, ha azt esetleg a távoli jövőbe tolja ki... De ott mindenképpen be kell majd következnie, és az ószövetségi apokaliptika meg is álmodja ezt a megoldást, mégpedig az aktuális hitbeli képzetrendszer keretei között...
A népnek ígér örök szabadulást, mert Isten feltétlen hatalma szükségszerűen kell hogy ezt hozza el magával...
Aztán az apokaliptika álma átrajzolja a történelmet...
