Blogidegen

De itt aztán már tényleg van min gondolkodni. Meg is jelölöm az időpontot, hogy később tudjam: innentől kezdve van min tényleg gondolkodni...:) Vagy nem is kéne annyit agyalni az egészen? Hát lehet... igen, lehet...

Az ország meg egyre szarabb... Már elnézést... Tényleg intézményesül lassan a radikalizmus, a rasszizmus...

De mi van már ezen az olimpián is???? A pólósokban meg a női kézisekben azért bízom... meg hátha a kajak-kenusok is összehoznak valamit...

Milyen fura dolog ez a nemzeti büszkeség...

Családilag nyaraltunk egyet a Balatonon, pont elkaptuk a legtutibb időt... Matyi kérdi Teklától: Tekla, mi a romantika? Erre Tekla: A romantika az, amikor Emmával ültetek a mókuskeréken, és néztétek a csillagokat:))))

És Matyi megértette:)))

Meg egyébként is: milyen ország már ez?? A HírTV-n - kíváncsiságból - belenéztem egy műsorba, amelyikben a melegfelvonulásról csináltak egy riportot. Teljesen világos volt, mit gondol erről a szerkesztőség. Például nagyon aggályosnak találták, hogy valami kereszténységgel vitatkozó szimbólum volt az egyik melegnél, már nem tudom, hogy mi. És nyilván ez provokálta a hű keresztény molotov-koktélosolat. Hát igen, ebben semmi paradox nincs, ugye? Mer' ez egy olyan ország, ahol jókeresztények molotovkoktélokkal, utcakövekkel, vagy éppen tojással hajigálnak melegeket és rendőröket egyaránt: főként, mivel a melegek a társadalomra veszélyes elemek, akik pusztulásba döntik az országot. A rendőrök meg úgyis zsidóbérencek, amíg Gyurcsány a kormányfő. Rendnek kell itten lenni, nem?!

Mennyi fóbia és frusztráció! Néha azon tépelődöm: hogy lehet ennyi félelemmel együttélni? Vagy így jobb? Ki kellene próbálni. De kiket kéne gyűlölni? 

- Hát igen, ma a biciklisták és a zsidók az okai mindennek!

- De miért éppen a biciklisták?

- Na és miért éppen a zsidók?

Látta valaki? Bolondok hajója. Talán ez volt a címe.

A történelmi hűség kedvéért említem meg, hogy a múlt héten Hejcén voltunk, családos táborban, és jó volt. Csütörtökön jötüünk haza.

Most nézem, hogy közben Vida Gábor, evolúcióbiológus akadémikus, nyiltakzott a Kossuth Rádiónak, és - a műsorvezető elképedésére - többek között ezeket mondta:

"Rengeteg olyan jelenség van, amit minden ember undorítónak talál. Mondjuk, egy csúnya példát hozok fel, például az ágyba vizelés. Vagy valaki nem tudja a székletét tartani.

Mv.: Most párhuzamot von a két jelenség közé?

Én konkrétan párhuzamot is vonok. Ha mondjuk van egy ilyen jelenség, akkor azt az ember megértéssel kezeli, és ha van mód, akkor gyógyítja. De nem fognak az ágybavizelők egy felvonulást tartani és követelni a jogukat amellett, hogy ezt továbbra is csinálják."

 Meg ezt:

"Ha van egy ilyen folyamat, ami az emberiség története folyamán lépten-nyomon előfordult, de mindig valahogy a társadalom szembeszegült vele, a többség szembeszegült vele. Ez természetes is, hiszen ezért élte túl az emberiség ezeket az időszakokat."

És ezt:

Ha van egy olyan jelenség, amely az emberiség fönnmaradásával kapcsolatban veszélyt jelent, amelyik a társadalomra veszélyt jelent, olyan értelemben, mint a pedofília. (...) Vigyázzunk azért, mert nem teljesen különböző a két dolog. A pedofíliát azért tiltja a törvény, mert kiskorúakat veszélyeztet. A felnőtteket pedig a homoszexualitás veszélyezteti. Ennek a genetikai hajlama természetesen megvan, de hogyha befolyásolja az egyik ember a másikat, és társkeresésben homoszexuális partnereket keres, az azért a társadalomra, kisebb mértékben ugyan, de nem egy előnyös valaminek nevezhető." 

 Aki nem hiszi, a Kossuth Rádió honlapján megtalálja, de itt is van róla cikk:

http://comment.blog.hu/2008/07/10/meleg_13

 Lehet, hogy jobb lenne humorosra fogni - nemsokára már úgysem fog itt segíteni más -, de most inkább nem, mert ezzel a nyilatkozattal nagyon súlyos problémák vannak. Az első és legfontosabb az, hogy teljesen önkényes, az evolúciós biológiai szemléletet az önvédelmi retorikával ötvöző hatalmi propaganda kit mikor és miért nyilvánít "evolúciós zsákutcának" vagy a társadalomra káros "elemnek". Tényleg annyira rövid ma a kulturális emlékezet, hogy elfelejtődik: milyen következményekkel járt egy hasonlóan eszement, de következetesen megvalósított retorika a zsidókra és a cigányságra nézve? Most éppen ugyanott tartunk. ÚRISTEN! Milyen evolúció??? Rég ki kellett volna már ezt a frázisgyűjteményt törölni a társadalomtudományok eszköztárából!
És tényleg: az Akadémia miért nem határolódott még el?

Csak úgy tessék-lássék írogatok, még mindig nem tudom, érdemes-e folytatni. Mindegy. A héten láttam az ATV-n egy vitát Gyurcsánnyal és néhány vezető közgezdásszal, majd' leesett az állam... Rendben, persze: valahol ez lenne az evidencia, hogy egy felelős kormányfő ilyen mértékig hagyja magát számonkérni, de valahogy nem ehhez vagyunk szokva ebben az országban. A tartalmi kérdések, persze, más lapra tartoznak. Itt már mindenki türelmetlen, és ez teljesen jogos.

Aztán meg... Egyre erősebb a kölcsönös paranoja cigányság és magyarság között. Nem is tudom, kinek a történelmi bűne (melyik politikai erőé) az, hogy a magyar gárda egyáltalán megalakulhatott, de történelmi bűn, az biztos. Már tavaly, sőt jóval korábban is éreztük, hogy egyre inkább robbanásveszélyes a helyzet.

Ja, közben meg a Marson nemcsak vizet, de életet is keresnek. Mosolygok: ezzel mintha arról a tudatalatti attidűdről árulkodna a mai evolúciós biológia, hogy ő sem veszi teljesen komolyan saját tételeit. Hogy is értem ezt: szóval, nagyon beszédes, hogy más egyensúlyi, életteremtő körülményrendszert, mint amilyen a földi, elképzelni sem tud mai evolúciós biológia. És ez az árulkodó: mert miközben azt állítja, hogy itt minden véletlenszerűen, mindenféle célszerűség nélkül alakult ki, arról tanúskodik, hogy másképp elképzelni sem lehet, hogy élet kialakulhatott volna. Lehet ezt érteni? Miközben véletlenszerűséget és célszerűtlenséget hirdet, maga sem hisz ebben. 

Kedd este beszélgettünk néhányan Alsószentmártonban. Na, az jó beszélgetés volt. Végül is, ami most hirtelen eszembe jutott, az a keddi beszélgetés egészéhez képest indifferens. De Somogyi Anti, a Kis Tigris igazgatója, aki maga is blogozik, említette, hogy ez a blogírás kicsit olyan nőies dolog. Én is így érzem, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért... Nem is tépelődnék rajta tovább.

Kiderült az is, hogy amit a buddhizmusról gondoltam, az nem is olyan nagy marhaság. Sajátos légköre volt annak az estének. Kicsit, mintha nem is Magyarország lett volna. Vagy nagyonis az? Anti katolikus, Takács Laci buddhista, én nem tudom, mi vagyok (görög katolikusnak kereszteltek, de megkonfirmáltattak a reformátusok is, most meg metodista vagyok, pontosabban MET-es... ez áll legközelebb az identitásomhoz... az Iványi Gábor féle MET)... aki ráadásul azért jöttem, hogy egy pünkösdista csoportot hittanból érettségiztessek le. Ültünk ott, barátságban, Anti és Takács Laci közt kedélyes vallásháború folyt, később még mások is jöttek, Pálfai Péter, és egy másik Gyula (a vezetéknevére nem emlékszem), és egy amerikai nő, Andrea, aki kultúrantropológus, és a magyarországi cigányok oktatásáról írja a disszertációját, ha jól emlékszem.

Folyt a diskurzus. Nagyon magyar volt, de valahogy mégsem. Közben mégis: úgy szimbolikusan, valahogy összesűrűsödött benne ennek az elmúlt húsz évnek minden nyomorúsága és szépsége.

Kedden és szerdán (június 17-18-án) Alsószentmártonban voltam, valahol a horvát határ mellett, és érettségiztettem: az első nap etikából (huhh...), a második nap pedig hittanból, mégpedig egy kis pünkösdi gyülekezet néhány tagját, akik választható tantárgyként a hittant választották. Én készítettem fel őket az érettségire - már ezt az időszakot is nagyon élveztem, fogékonyak voltak, érdeklődők. Az érettségijük is sikerült.

Ja, a Kis Tigris Gimnáziumban zajlott a vizsga. Hogy is mondjam: mikor a második nap végén már nem volt több feladatom, és elindultam haza... kicsit elárvultnak éreztem magam. Nagyon jó volt ez a két nap. Ha bárki is olvassa: minden érettségizőnek gratulálok, és gratulálok az érettségit szervezőknek is. Meg mindenkinek :)

Jó lett volna látni az iskolát működés közben: olyasfajta iskola, mint a mienk Márokpapiban és Abaújkéren, olyanokért van, akik a hagyományos iskolarendszerrel valahogy nem kompatibilisek. De remélem, láthatom majd csúcsrajáratás közben is.

Jó volt az ottaniakkal beszélgetni. Ugyanazok a gondjaink, miegymás. Majdleszvalahogy.

Beszélgettem ott valakivel, és eközben jöttem rá valamire - amikor éppen kimondtam, és meg is lepett a dolog rendesen. Én 99-ben tanítottam egy évig középiskolában, de akkor megfogadtam, hogy soha többé nem teszem. Aztán máshogyan alakultak a dolgok, és - meglepő, de igaz -: így, ebben a közegben élvezem. Azt mondtam ki, hogy ott, az iskolai közegben - is - úgy érzem, hogy önmagam lehetek. Vagyhogyis. Valahogyígy.

Kutatni, írni, tanítani, ügyködni... Milyen teljes lehetne ez így! És mennyire nem az!

A Viván épp most hallgattam néhány amerikai retro-zenét. Sean Kingston, meg Amy Winehouse, vagy kifene... Nem rossz zenék, meg elég elgondolkodtató is ez az egész. Na, nem a zene maga, mert az nem nagyon erőlteti meg az ember agyát. Hanem ez a retro-divat az USA-ban. 50-60-as évek hangulata, és teljesen meg is értem őket.

Ma már minden olyan zavaros. Akkor meg: világos volt, ki a rossz és ki a jó, a lehetőségek végtelennek tűntek, ki a fene foglalkozott még akkor globális felmelegedéssel meg az energiahordozók kimerülésével. Senki... Megértem az usásokat, hogy ennyire nosztalgikusan merengenek vissza azokba az időkbe.

Azóta kihalt néhány nagy világmagyarázó "recit", "beszély"... Ma már kicsit nehéz viszonyítási pontokat találni. Mégis jobb ez a korszak. Különben meg: mindegy, hogy jobb-e vagy nem. Ez van. 

Az élet csordogál, a biztosítékot meg egy kicsit ki kellett csapni az agyamban. Túlpörögtem, de már nyugszom.

A hétvégén szigorlatoztattam. Fura vagyok: nagyon liberális voltam a hallgatókkal, viszont a tanártársakkal meg... ehhh... frusztrált, paranoiás hülye voltam. Kiújult néhány percre a paranoiám, és az egyik tanártárssal elég arrogáns voltam, mert támadva éreztem magam. Talán ő észre sem vette, de én sokat problémáztam rajta később - magamban.