A Viván épp most hallgattam néhány amerikai retro-zenét. Sean Kingston, meg Amy Winehouse, vagy kifene... Nem rossz zenék, meg elég elgondolkodtató is ez az egész. Na, nem a zene maga, mert az nem nagyon erőlteti meg az ember agyát. Hanem ez a retro-divat az USA-ban. 50-60-as évek hangulata, és teljesen meg is értem őket.
Ma már minden olyan zavaros. Akkor meg: világos volt, ki a rossz és ki a jó, a lehetőségek végtelennek tűntek, ki a fene foglalkozott még akkor globális felmelegedéssel meg az energiahordozók kimerülésével. Senki... Megértem az usásokat, hogy ennyire nosztalgikusan merengenek vissza azokba az időkbe.
Azóta kihalt néhány nagy világmagyarázó "recit", "beszély"... Ma már kicsit nehéz viszonyítási pontokat találni. Mégis jobb ez a korszak. Különben meg: mindegy, hogy jobb-e vagy nem. Ez van.
