Blogidegen

Most nagyon-nagyon örülök!!! A legkisebb gyerekem, Matyi (3,5 éves) ma először mert belekakilni a bilibe...:))) Szegény, úgy egy éve valami miatt megijedt, begörcsölt, és szorulásai lettek, úgyhogy fel kellett függeszteni a próbálkozásokat, de most sikerült. Ígértem neki a produkcióért egy "nagy piros" "sötét szemű" (ez az ő kikötése) békát...:))

Érdekes ez a vulgáris társadalomkritika, amit ez a Sickratman meg a Belga művel... A Belgát eredetibbnek tartom, szerintem a Sickratman a Buzi-e vagy-ban nagyjából mindent el is mond, amit el tud, a többi szám csak ezt variálja, nekem azok már unalmasak. Általában a nyelvi pontatlanságok karikírozására épít, és hát... ezt is meg lehet unni. A Buzi-e vagy-ban van igazán a helyén a dolog, elég találó, ahogyan a vulgáris sztereotipizálást állítja pellengérre, bár... volna vele egy gondom: mégpedig az, hogy a nyelvi pontatlanságokkal mintha azt üzenné, hogy a sztereotipizálásra csak a képzetlenebbek hajlanak. Ez nagyon nem így van, és itt lehetne pl. utalni Morvai Krisztinára ("magukfajták"-"magunkfajták" - ha emlékszik még rá valaki), vagy kismillió másik emberre... Pl feltűnő, hogy a vérvád-perekben sokszor egy értelmiségi volt a fő uszító (pl. Tiszaeszlár, Polna, Bejlisz-ügy... sőt: damaszkuszi vérvád)... ésatöbbi... Mindegy, ez az egész nyilvánvaló... A dolog nemigazán a képzettséggel van összefüggésben, hanem valami mással, (és nyilván nem is egy dologgal...) No: nincs most ehhez türelmem, van énnekem elég bajom :)))

Na, most aztán...

Eszembe jutott egy élményem, már vagy egyhetes (vagy kéthetes???). Bp-en történt, a főiskolán, ahol tanítok. Van a kollégiumban egy vendégszobám, amin (egyik) nagyrabecsült főnökömmel - aki egyben volt tanítványom :) - (megtiszteltetés volna, ha barátomnak nevezhetném, de nem akarom egy ilyen egyoldalú gesztussal esetlegesen szégyenbe hozni), Lukács Barnabással osztozom. Lukács Barna kiváló ember, nagyon tisztelem azért a munkáért, amit a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai integrációjáért tesz, immáron több, mint harminc (!!!) éve... (ilyen emberek miért nem ülnek a minisztériumban????) No, de itt én görögöt és egyéb tárgyakat tanítottam neki... Mindegy, nem ez most a lényeg. Barna ismerettségi körébe tartozik egy kiváló cigány lelkész, B. István (nem írnám ki a teljes nevét, hátha valamilyen személyes dolgot is kifecsegek róla...), aki felkereste a főiskolát, csak úgy, tájékozódás végett, hátha talán eljönne ide továbbtanulni... Nagyon tartalmas beszélgetésben volt vele részem (hú, de körülményesen mondom), miközben nemcsak a főiskolát, hanem a fél várost is bejártuk. Ha jól emlékszem, úgy 21 éve tért meg, egészen misztikus körülmények között, de a misztikum azóta még nagyobb mennyiségben jelentkezik az életében. Barna még kevésbé, de bevallom, én sem nagyon tudtam mit kezdeni egyik-másik beszámolójával... Végülis: a nyelveken szólás (glosszolália) még hagyján, azzal úgy valahogy nincsen gondom, az régi jelenség, tudom, hogy van... És persze, hogy István is szól nyelveken. Egyéb csodás jelenségek is... Én is jártam olyan cigány közösségekben, amelyekben egészen különös dolgok történtek... De az ördögűzés: hát az padlóra küldött... István gyakorolja ezt a karizmát, és nem kevés efféle élményéről számolt be. És hadd mondjam el: ezt az embert nem tudom nem komolyan venni. Tényleg egészen tiszta életű, értelmes, a Bibliát kiválóan ismerő, érdeklődő, nyitott ember. De ez az ördögűzés... Olyan emberek is produkáltak fura jelenségeket, akiknek korábban semmi közük sem volt keresztény közösségekhez, és ezért kizárható, hogy pl. a divat vagy a vélt elvárások kedvéért csinálták volna, amit csináltak... Máskülönben ilyenből is nyilván akad szépszámmal...

Engem sosem került el a misztikum, bár azért nem szívesen nevezném magamat misztikus alkatnak. Egy-két éve talán egy angol tudóscsoport vélte úgy, hogy "navégrerájöttünk" a vallás genetikus titkára... Valami misztikumért felelős gént találtak. Nagy marhaságnak tartom. Egészen cinikus, racionális embereket is látok a Hit gyülekezetében megragadni (én metodista vagyok, vagy legalábbis oda járok, de nem vagyok egyháztag). Nemígyvanaz, de hogy hogyan van, azt nem tudom :))

Már úgy tízévesen rettegtem az UFO-któl (:)), miután apám mutatott egy Magyarország című lapban található cikket (emlékszik még valaki erre a hetilapra????), amiben arról volt szó, hogy egy Tbilisziből Tallinba tartó repülőgép utasai egészen furcsa jelenségre lettek figyelmesek... Egy repülő tárgy követte a repülőgépüket, amely különféle alakokat vett fel, és hol a gép egyik, hol a másik oldalán tűnt fel, de együtt haladt velük jó sokáig... Aztán elrepült :)))

Én is láttam valamit úgy 14 évesen, de nem írom le, hogy mit, mert nem akarom teljesen hiteltelenné tenni magamat.:))

Aztán 16 évesen megtértem... Azóta folyamatosan változom... A csoda nyilván definíció kérdése, de átéltem én is csodákat... És változom és változom... Asszem, pár fontos dolgot megtanultam arról, Isten miért is kerüli a csodákat (határozottan ez a benyomásom)

De ezt az ördögűzést... hát ezt nemigazán tudom megemészteni... 

A válság pedig most egy kicsit elnapolva... Készségesen hiszek a csodákban :))

törpök :)

Permanens válság, ezért szólalok meg nehezen. Igaz, ilyesmi eddig is volt... Most valamiért mégis nehezebb.

Sajnos, az utóbbi időben sokat jár a fejemben a bibliai Sámson története... Lenyűgöző novella, vagy nevezzük, ahogyan akarjuk! Egészen meglepő benne minden, főleg azok számára, akik hajlamosak klisékben gondolkodni (kár, hogy ez enyhe képzavar... a klisé műfaj... hát akkor inkább: sablonokban, patternekben... no... de hanyag ez a gondolat... Mert hát: ki a fene az, aki nem sablonokban gondolkodik :)) Ehh... konkrétan az érdekes benne, hogy ez a Sámson látványosan felrúgja a kegyesség hagyományos (vagy inkább csak manapság hagyományos??) szabályait, éppúgy, ahogyan egyébként saját kora és társadalma is... Semmivel sem különb náluk: ahhoz a nőhöz "megy be", aki éppen megtetszik neki, függetlenül attól, hogy falusi kurva az illető, vagy éppen valami filiszteus előkelőség leánya (Delilla), simán eszik az oroszlámtetemben megtalált mézből, pedig neki, aki nazír volt, tilos volt hullát érintenie, és ugyanezt a szabályt rúgja fel akkor is, amikor egy szamár még meg sem száradt álkapcsával (tehát egy tetemdarabbal) szétver X számú... megint csak: filiszteust... Az a kellemetlen az egészben, hogy ez utóbbi esetben azt olvassuk, hogy "Isten Lelke" szállt le rá, tehát mintha simán legitimálta volna Isten Sámson törvényszegését... Sehol nem olvasunk egyetlen elítélő mondatot sem Sámson nőügyei miatt sem... Úgy általában: Sámsont nem értékeli erkölcsi szempontok alapján a Szentírás... Egy olyan korban élt ő, amikor "mindenki azt tette, ami az ő szemei előtt kedves volt", vagyis amikor össztársadalmi jelenség volt, hogy az emberek nem tanultak meg uralkodni vágyaikon, ösztöneiken... sőt: képtelenek voltak kielégítetlenül hagyni testi vágyaikat, ösztöneiket, aktuálisan feltámadó kívánságaikat. Nyilvánvaló, hogy ez így nem jó, és az is nyilvánvaló, hogy a történet szerint pont olyan embert küldött Isten "szabadítóul", mint amilyen az a nép volt, amelyet éppen meg kellett szabadítani...

Nagyon emlékeztet ez a történelmi pillanat engem a maira... Mégis más a helyzet, bár úgy látszik, mintha mindkét kor a felhőtlen individualizmus kora lenne...

Ezen az egészen töprengek mostanában... Mert nyilvánvaló, hogy bizonyos mértékig muszály (vagy muszáj?) ismerni, felmérni saját vágyaimat, kívánságaimat, sajátosságaimat... de... hát... kell az önmegtagadás is... anélkül nincs is kapcsolat. Igen, de hol a határ? :))) Na: ilyesmik járnak a fejemben. 

Eddig még nem jöttem rá, hogyan kell (ha lehet egyáltalán) ide video-t feltölteni, ezért adom meg a youtube linket. Lentebb említettem a Belgát, ez a kedvencem tőlük:

https://youtube.com/watch?v=nEkld-3pY5U

hát én... ez van :)

Még visszatérve a házasság témára (hogy érthető volt-e, amit ezelőtt írtam, nem tudom...): végülis, a dolog éppen ettől izgalmas...

Most eszembe jutott egy bibliai szakasz, amin gyakran eltöprengek.... Hogy is van? No... Megtaláltam, bemásolom:

E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval. 

Hát igen... Ezeknek nincs nyomuk, nem nyomozhatók vissza, nem göngyölíthetők fel. A legutóbbival kapcsolatban én is gyakran érzem magam tanácstalannak... 10 évi házasság után...