Na, írok még valamit, bár elég kiforratlan a gondolat. Most már többhetes a hír - bizonyára sokan olvasták, a fél országot felkavarta -, hogy egy család majdnem belehalt egy "tisztítókúrába", vagyis egy elég hosszadalmas, drasztikus böjtbe. Pontosabban: a feleség, szegény, belehalt, egy kétéves kisgyermek és a - feltehetően a böjt értelmi szerzője, az - apuka meg majdnem. Megnéztem néhány találatot a böjtre a gúgölön, valamint saját ismereteimet is összegereblyéztem, és... feltűnt valami, amin aztán eltöprengtem. Ma elég gyakori vulgáris szinten azt gondolni a böjtről, vagyis a táplálék önmagamtól való - teljes vagy részleges - megvonásáról, hogy az... "tisztít", de nemcsak fizikailag, hanem "lelkileg" is. Ez a hit részben megokolható egy másikkal, mégpedig azzal, hogy a mai, boltban kapható táplálékok "szennyezettek", vagyis egészségre káros adalékokat vagy véletlenszerűen beléjük kerülő "szennyező" anyagokat tartalmaznak (ami nyilván igaz). Csak az a gond, hogy amióta böjt van - márpedig igen régóta van, gyakorlatilag minden kultúra ismeri -, azóta ez a konkrét képzet, vagyis a megtisztulás gondolata (ismereteim szerint) hozzá is kapcsolódik.
De vajon miért?
Na, ezen töprengtem el... Mert emiatt ez az ügy inkább kultúrantropológiai, semmint bármilyen egyéb kérdés... Miért hiszi (és hitte mindig is) azt az ember, hogy a táplálék megvonása "megtisztít"? Az még érthető, ha a gnózis (Krisztus utáni első két-három évszázad hatalmas szellemi mozgalma) így hitte, hiszen ott a test eredendően gonosz, és nyilván az is, ami azt táplálja. A test a "füszisz", a természet része, márpedig a gnózis egyértelműen a "füszisz"-től, az anyagi világtól való elidegenedés mitológiája. És a mai európai kultúra részben a gnózis örököse is... De ez nem minden kultúra sajátja... És ott is megvan, ennek ellenére is, egy ilyesfajta hit (elég csak a próféták korában létező zsidóságra gondolni...) Nem is tudom: talán az embernek a "világba keveredését" szimbolizálná a táplálék?
Vagy: az étvágy kielégítése a vágyaknak való kiszolgáltatottságot sugallná? Nem tudom, de az biztos, hogy valami archetipikus, az emberi lélekbe ősidőktől fogva beleágyazódott mintát lehetne keresni itt.
De ami azt illeti, valami jó azért lehet a - nem túlzásba vitt, mondjuk max. egy-két napos - böjtben: az ember talán tényleg tanulhat így némiképpen uralkodni a testén, a vágyain, a hirtelen felébredő kívánságain, így talán tényleg megtanulhatja egy kicsit megtagadni önmagát egy adott cél érdekében (minden sportoló böjtöl...) - egy olyan világban, amelyikben ezek a lehetőségek és a hozzájuk kapcsolódó ÉRTÉKEK egyre ismeretlenebbé válnak.