Most kicsit visszakanyarodok oda, hogy szerintem miért is és milyen értelemben is kerüli Isten a csodákat...
Valamikor tavaly karácsony táján készültem egy igehirdetésre, amire a teológián kértek fel... A készülés közben megakadt a szemem a karácsonyi történet egy általam még nem nagyon érzékelt epizódján, ráadásul az egészet egy igazán érdekes görög igeidő tette feltűnővé. Arról a részről van szó, ahol József éppen azon gyötrődik, hogy "elbocsássa" vagy ne bocsássa el várandós jövendőbelijét, aki bizony egy eléggé vérlázító mesével állt elő azzal kapcsolatosan, hogy mitől is esett teherbe. Hát: Józsefről mindenesetre csak annyit olvasunk, hogy "mivel nem akarta megbélyegezni, titokban szerette volna elbocsátani Máriát." Nos, az biztos, hogy József lelki tusájáról, és úgy általában a történet emberi vonatkozásairól ezen kívül nem sokat olvasunk, egy igazán figyelemre méltó aspektusa mégis van az esetnek: mégpedig az, hogy... mikor is avatkozik be a sztoriba Isten, pontosabban Isten angyala... Az ugyanis a furcsa, hogy csak akkor, amikor József már valamilyen döntésre jutott önmagában!!! (Máté 1,20) Egyszóval Isten hagyta Józsefet szenvedni, és hagyta, hogy ő maga jusson valamilyen megoldásra egy olyan kérdésben, ami mellesleg talán az egész életét felforgatta... (azt olvassuk ugyanis, hogy "miután ezeket magában eltervezte..." - és itt található az az érdekes görög igeidő, ami éppen ezt az olvasatot kényszeríti ki.) Egyszóval: Isten szántszándékkal magára hagyta egy kissé Józsefet...
No: kevés bibliai szakasz volt rám akkora hatással az utóbbi időkben, mint ez.... Én lentebb írtam már, hogy éltem már át csodákat... Viszont más esetekben, amikor meg kifejezetten könyörögtem érte, Isten hallgatott... Nem csinált semmit. Ez a szakasz segített megérteni, hogy miért is... SOHA FEL NEM NŐNÉK, ha nem érteném meg, hogy nem takaríthatom meg a mentális munkát, amit az élet kihívásai megkívánnak... Nem tudom én azt itt normálisan megfogalmazni, miért is tett rám akkora hatást ez a szakasz... De kétségtelen, hogy azóta vezérfonal az életemben...
Kerüli Isten a csodákat... Mert munkára akar bennünket fogni...
