Teljesen tanácstalanul állok az előtt a tény előtt, hogy engem még bármi is tud lelkesíteni a magyar fociban (azt hiszem, a pirosbéka után teljesen stílszerű a focival folytatni:))... Emlékszem, hosszú évek óta nem foglalkoztam már az egésszel - mert hát ki szereti azt a megalázottság-érzést, amivel a válogatott-szereplések figyelemmel követése járt? -, egészen addig, amíg Gera Zolit le nem igazolták Birminghambe... Mondjuk, Gera külön is érdekelt, mert Hit gyülekezetes... és ott van néhány ismerősöm, akik beszéltek róla... Mindegy, teljesen felvillanyozott az, amiket a West Brom-ban produkált. Aztán bajnok lett a Loki (Debreceni vagyok már pár éve), és... a fene érti ezt... csak mert debreceni vagyok, ez is... ez is odatapasztott a TV elé... Aztán összesítésben a 8-0-ás Hajduk Split elleni eredmény... A Manchester United elleni meccsen már ott voltam a Puskás stadionban... Hát... azután megint kezdett elmenni a kedvem az egésztől :)
De megint bajnok lett a Loki, most meg már harmadszorra... És talán a három bajnok gárda közül ez a leggyengébb... És megint lelkesen várom a BL-t (nem tudom másképp), kisebbfajta szorongással azért, hogy vajon megalázzák-e őket... És valószínűleg megint meg fogják, és az egész kezdődik előlről...
Most erről az egészről a hazaszeretet jutott az eszembe :)) (most nagyon van időm, most aztán minden eszembe jut :)) Nem is tudom... A hideg ráz a Blut und Boden-től... a Boden még csak-csak, mert hát: csak azért, mert Debrecenben lakom (bár Nyíregyházán születtem), lelkesítenek a Loki sikerei... De nem elég a Boden... (persze, nem a Blut-tal egészíteném ki... de nem pontosan tudom, mivel...) Mert ott vannak a cigány fiatalok, akiket Jándon tanítok... Szóba került valahogyan a Himnusz... Isten, áldd meg a magyart... Kimondta valamelyikük az első sort... És az volt az érzésem, hogy nekik ez nem mond semmit... És teljesen megértem őket. Viszont focizni: azt nagyon szeretnek. Rengeteget tudna segíteni rajtuk a foci, ha valahogyan fel lehetne lendíteni... Na, ide még vissza fogok térni, mert ez most rettenetesen felszínes maradt...
