Ádámon, Éván, bűnbeesésen, sablonokon, igazmondáson, egyebeken tűnődöm. Azon gondolkodtam el - ne kövezzen meg érte senki -, hogy vajon nem lehet-e a bűnbeesés történetét úgy olvasni, hogy abban az Isten valóban nem mond igazat (hiszen Ádám és Éva faktitíve nem hal meg, ellenben megnyílnak a szemeik, amit az Isten elhallgatott előlük), miközben a kígyó igenis igazat beszél (hiszen tényleg nem halnak meg az emberek, viszont megnyílik a szemük, amit az Isten nem árult el előre)... Viszont nagy a különbség a két közlés között, mert az Isten hazugsága az emberi boldogság megóvása, míg a kígyó igazsága az embereknek való ártás szándékával hangzott el...
Ugyanis az emberi szenvedés eredőjeként tünteti fel magát a történet, amely szenvedésnek legfőképpen a jó-és-rossz tudása az alapvető oka...
Miért ne lehetne Isten hazug? A szándékai a lényegesek...
