Nagyon régen írtam, és most is eléggé teoretikus leszek...
De itt minden rólam szól így is:)
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. [...] És őbenne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem vett hatalmat rajta." (János 1,1-5)
János evangéliuma első szakaszai az evangélium önnön mitikus terének alapszimbólumait vonultatják fel. A világosság és az élet gyakorlatilag egymás szinonímái, akár felcserélhetők is lennének egymással, de hogy egészen pontosan mik, azt nem tudjuk... Másutt derül ki, hogy Jézus metaforái is. Aztán jönnek a bináris oppozíciók alsó régióinak szereplői: elénk kerül a sötétség is... és jön majd a világ, egy teljesen megfoghatatlan metafora... és sokan mások. Világosság-Élet; Sötétség-Világ... És lehetne még egy darabig sorolni a mítosz alsó és felső térfeleit elfoglaló szimbolikus alakokat... A lényeg az, hogy ezek kivétel nélkül csak a mítosz vonatkoztatási rendszerében értelmezhetők... Egyszerűen lehetetlen valós referenst rendelni hozzájuk, fogalmunk sem lehet róla, hogy a fizikai valóságnak mely szeletei volnának azonosíthatók velük... A mítosz viszont pontosan kijelöli a kontúrjaikat: mindegyiket egymáshoz képest értelmezhetjük, aszerint, hogy a történetben éppen milyen szerepet töltenek be. De nincsen valós referensük.
Éppen ez az oka annak, hogy a bibliai kijelentésben hívő ember (jobb esetben) örök feszültségben él... A mítosz ugyanis önnön szereplőjévé teszi a vele azonosuló olvasót, aki egyszerre a fizikai világba igyekszik transzponálni a mítosz minden szereplőjét, és az így recipiált világban keresi a maga helyét... Ebben azonban a mítosz nem segít... Folytonosan szétcsúsznak a fáradságos munkával kialakított illeszkedési pontok. A hívő ember - ha becsületesen és értelmesen szemléli önmagát és világát - időről időre arra kényszerül, hogy újraalkossa önmagát, és újabb illesztési pontokat találjon a mítosz és önnön fizikai valósága között. Mi számít tehát ezek után világnak? Mi világosságnak? Mi életnek? Mi jónak, mi rossznak? Mi az ítélet? Mi az üdvösség? Mi bűn, mi erény? Egyáltalán: használhatók-e immáron ezek a kategóriák? Azt hiszem, törvényszerű, hogy ez a legutóbbi kérdés felmerült bennem, és nemleges választ találtam rá.
Örök feszültség, örök küzdelem, örök teremtés, örök teremtődés...
Mindenkinek sok erőt és sok boldogságot kívánaok:)
