Szombaton, április 16-án tüntetésen voltam.
Így utólag átgondolva ezt a tüntetést, szerepzavaros Gyurcsányostul, hülyeségeket beszélő Vágóstul, demokratikus ellenzékestül... meg azzal együtt, hogy mi és ki ellen mentünk el tüntetni... valahogy erőt vesz rajtam egyfajta letargia. Tragikus, mennyi ember nem találja a helyét ebben az országban: Gyurcsánynak fogalma sincs, hogyan is pozicionálja magát másfél, súlyosan elszúrt, végül elbukott miniszterelnökségi ciklus után, Orbán képtelen elviselni a hatalomnélküliség kiszolgáltatottságát, ezért szorgos diktatúraépítésbe kezd, miután csatateret csinált az országból, mi pedig minduntalan ott állunk félúton, kifosztva: úton a reményeinktől megfosztott állapot és az új remények között, mert remény nélkül meg nem megy.
2011.04.18. 08:21 ződség
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vattamanygyula.blog.hu/api/trackback/id/tr886337649
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
