Na, visszatérve most egy kicsit még Bultmannhoz (bár most mást kéne csinálnom, mert sosem lesz kész a korrektúra)...
Akár büszke is lehetett volna a "sorsára", bár tudni lehet, hogy nagyon megviselte, hogy - mondhatni - meghurcolták. 1954-ben (talán jól emlékszem az évszámra) a német envangélikus egyház nyilvánosan akarta elítélni Bultmann teológiai gondolatait, és talán még az egyháztagságát is meg akarták szüntetni (evangélikus "kiátkozás"...) Aztán egy püspök közbenjárására erre nem került sor.
Magyarországon meg: elég egy-két, toposszá váló, gyakorlatilag eltorzított gondolat tőle, és lehet megmosolyogni, és lesöpörni az asztalról. Pedig Újszövetséggel még ma sem lehet úgy foglalkozni, hogy valaki ne Bultmanntól indulna.
Egyszerű ez: olyan frusztrációkat volt képes gátlástalanul megfogalmazni és aztán következetesen végiggondolni, amik örök keresztényi félelmek... De valahogy túlzottan fájó volt még akkor Bultmann nyíltsága... Ennyi ez... Németországban viszont nem a tudományos élet volt képtelen befogadni a bultmanni retorikát... Ők kezdettől fogva értették és kedvelték őt.
De Magyarország... az bizony más. A frusztrációk elhallgatásának országa ez... az örök kibeszéletlenség sivár és kiábrándító földje... Na igen... olyan zavarba ejtő egy eretnek pietista...:)
