Na, most aztán...
Eszembe jutott egy élményem, már vagy egyhetes (vagy kéthetes???). Bp-en történt, a főiskolán, ahol tanítok. Van a kollégiumban egy vendégszobám, amin (egyik) nagyrabecsült főnökömmel - aki egyben volt tanítványom :) - (megtiszteltetés volna, ha barátomnak nevezhetném, de nem akarom egy ilyen egyoldalú gesztussal esetlegesen szégyenbe hozni), Lukács Barnabással osztozom. Lukács Barna kiváló ember, nagyon tisztelem azért a munkáért, amit a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai integrációjáért tesz, immáron több, mint harminc (!!!) éve... (ilyen emberek miért nem ülnek a minisztériumban????) No, de itt én görögöt és egyéb tárgyakat tanítottam neki... Mindegy, nem ez most a lényeg. Barna ismerettségi körébe tartozik egy kiváló cigány lelkész, B. István (nem írnám ki a teljes nevét, hátha valamilyen személyes dolgot is kifecsegek róla...), aki felkereste a főiskolát, csak úgy, tájékozódás végett, hátha talán eljönne ide továbbtanulni... Nagyon tartalmas beszélgetésben volt vele részem (hú, de körülményesen mondom), miközben nemcsak a főiskolát, hanem a fél várost is bejártuk. Ha jól emlékszem, úgy 21 éve tért meg, egészen misztikus körülmények között, de a misztikum azóta még nagyobb mennyiségben jelentkezik az életében. Barna még kevésbé, de bevallom, én sem nagyon tudtam mit kezdeni egyik-másik beszámolójával... Végülis: a nyelveken szólás (glosszolália) még hagyján, azzal úgy valahogy nincsen gondom, az régi jelenség, tudom, hogy van... És persze, hogy István is szól nyelveken. Egyéb csodás jelenségek is... Én is jártam olyan cigány közösségekben, amelyekben egészen különös dolgok történtek... De az ördögűzés: hát az padlóra küldött... István gyakorolja ezt a karizmát, és nem kevés efféle élményéről számolt be. És hadd mondjam el: ezt az embert nem tudom nem komolyan venni. Tényleg egészen tiszta életű, értelmes, a Bibliát kiválóan ismerő, érdeklődő, nyitott ember. De ez az ördögűzés... Olyan emberek is produkáltak fura jelenségeket, akiknek korábban semmi közük sem volt keresztény közösségekhez, és ezért kizárható, hogy pl. a divat vagy a vélt elvárások kedvéért csinálták volna, amit csináltak... Máskülönben ilyenből is nyilván akad szépszámmal...
Engem sosem került el a misztikum, bár azért nem szívesen nevezném magamat misztikus alkatnak. Egy-két éve talán egy angol tudóscsoport vélte úgy, hogy "navégrerájöttünk" a vallás genetikus titkára... Valami misztikumért felelős gént találtak. Nagy marhaságnak tartom. Egészen cinikus, racionális embereket is látok a Hit gyülekezetében megragadni (én metodista vagyok, vagy legalábbis oda járok, de nem vagyok egyháztag). Nemígyvanaz, de hogy hogyan van, azt nem tudom :))
Már úgy tízévesen rettegtem az UFO-któl (:)), miután apám mutatott egy Magyarország című lapban található cikket (emlékszik még valaki erre a hetilapra????), amiben arról volt szó, hogy egy Tbilisziből Tallinba tartó repülőgép utasai egészen furcsa jelenségre lettek figyelmesek... Egy repülő tárgy követte a repülőgépüket, amely különféle alakokat vett fel, és hol a gép egyik, hol a másik oldalán tűnt fel, de együtt haladt velük jó sokáig... Aztán elrepült :)))
Én is láttam valamit úgy 14 évesen, de nem írom le, hogy mit, mert nem akarom teljesen hiteltelenné tenni magamat.:))
Aztán 16 évesen megtértem... Azóta folyamatosan változom... A csoda nyilván definíció kérdése, de átéltem én is csodákat... És változom és változom... Asszem, pár fontos dolgot megtanultam arról, Isten miért is kerüli a csodákat (határozottan ez a benyomásom)
De ezt az ördögűzést... hát ezt nemigazán tudom megemészteni...
