Nem baj... én szeretek unatkozni. :)

Hát előfordul, hogy unatkozni jobb, mint cselekedni... De hallottam már olyan kísérletről, amelyik során a kísérleti alanyokat elzárták mindenféle impulzus elől: teljes sötétségben kellett lenniük, tökéletes zajszigeteléssel, a bőrükhöz is a lehető legkisebb felületen ért bármi is... Hamarosan hallucinálni kezdtek, és attól is megijedtek, hogy megőrülnek... Kicsit olyan állapot lehetett ez, mint a tudatvesztés, vagyis az ájulás előtti állapot... A megsemmisüléstől való félelem...

A másik ilyen halállal azonosított állapot az alvás. Mindkettő (unalom, alvás, nem álom) halállal való azonosításával találkozni a pszichológia történetében is és a népmesék mély rétegeinek elemzésekor. Akkor is létezik a félelem, amikor a tudat tisztában van, hogy mi is az, amikor a külvilág ingerei megszűnnek számunkra, a tudattalan mégis félelmet gerjeszt. Én nem szeretek unatkozni. Csak úgy elleni igen, meditálgatni, pihengetni néha kell, de ez nem unalom, mert amikor szükség van rá, értelme van. Mire azzá válik, abba kell hagyni.

Az a fránya elütés: elleni nem szeretek, nem is tudok :D:D:D ellenni szeretek csak úgy, ha az pihentet.