Na, most végre ki tudok préselni valamit magamból, sőt: nem is esik nehezemre. Nem spanyolviaszk, de azért nem baj, ha leírom.
Mostanában gyakran eszembe jut egy néhány éves emlék: Krisztivel körhintáztunk, valami komolyabb szerkezetbe ültünk be, nem akármilyen centrifugális erők hatottak. Emlékszem, hogy eleinte kétségbeesetten próbáltam kapaszkodni, igyekeztem megtartani magam, és amikor nem sikerült (izomerő ehhez nem volt elég), először halálfélelmem volt, de aztán kíméletlenül odapréselt a "centrifuga" a szerkezet falához, és az - megtapasztaltam - megtartott, mert hát így volt megtervezve az egész... Csak eddig el kellett jutni. Utána sem élveztem, de legalább megnyugodtam.
Miért is jár ez a eszemben: szorongó típus vagyok (ki ne találta volna ki, aki eddig olvasgatta, amiket írtam). Mindezideig nem nagyon tudtam megbarátkozni ezzel. Csakhát: a legerősebb szorongást mindig a félelemtől való félelem kelti... Kicsit olyan ez, mint a begerjedő mikrofon. Ezért jutott mostanában eszembe a fenti sztori, és ma meg is értettem, hogy pontosan mi is az összefüggés.
A szorongás nem rossz! El kell fogadni, érdemes néha az embernek rábíznia magát, figyelni rá, és... megérteni... Ez nagyon paradox: mert így lassan elmúlik a szorongás. Ha hagyom, hogy jöjjön... ha nem küzdök ellene kézzel lábbal... Mert úgy csak fölerősödik...
Ez elég intim momentum, de mindegy, leírtam, hátha másnak is segít. Nem akarom már túlelemezni magam. Az sem jó, ha túlreflektálok.
Különben tegnap este elmentünk családilag a debreceni sportuszodába. Van itt az úszómedencén kívül gyakorlómedence, gyermekmedence, szabadtéri termálmedence, dzsakuzzi, szóval minden... Nagyon jó volt, mindannyian élveztük, különösen a gyerekek: hogy hétköznap (másnap iskola!) este mi még egy szabadtéri melegmedencében lófrálunk... Kint sötét, mi meg a kivilágított úszótérben pancsolunk a gyerekmedencében... Nagyon jó volt, és egész olcsó! Ötünknek 2300 Ft-ba került.... Érdemes kipróbálni.
Mostanában hetente egyszer reggel is úszom. Szuper :)
