Az előző bejegyzésemmel eléggé radikálisan belenyüglődtem ebbe a blogba, de ha jól meggondolom, az egész egy nagy nyüglődés...:)) Kényszeres kitárulkozó vagyok, de azért igyekszem konkrét eseményekre nem utalni. És így is olvassák... Az előző bejegyzésemre érkezett két nagyon talpraesett komment. De vajon kiktől?

Ma Budapesten jártunk a nejemmel, benéztünk a Szépművészetibe. Az első emeleten (talán...) 16-17 századi, amolyan posztreneszánsz, főleg olasz festők kiállítása gondolkodtatott el a leginkább. Sok volt a bibliai téma, de a legtöbben két nőalakkal foglalkoztak: Judittal, amint angyali arccal tartja egyik kezében a kardot, másik kezében Holofernész fejét, a másik meg természetesen Salome... Amint tálcán tartja Keresztelő János fejét... Kb. minden harmadik kép e két téma egyikével foglalkozik. Oké, kicsit már elcsépelt, kicsit már ócska... De akkor is, elég érdekes ez: a nő, vagyis hagyományosan a szépség, a szelídség, a szeretet meg mittommi emblémája, amint.... levágott fejet tart a kezében. Ráadásul az egyik esetben ő maga vágta le azt a fejet. Ja, az egyik kép ráadásul elég hangsúlyos perspektívából készült: Holofernész vértől csöpögő, fej nélküli nyakkal hanyatlik éppen alá (a nyak van a kép előterében, kicsit hatásvadász), miközben Juditot hátulnézetből látjuk, amint eliszkolófélben van a helyszínről, de még hátratekint, így legalább látjuk "mennyei szépségű" arcát... Kezei tartalma is világosan kirajzolódik: kard és fej...

Biztos mindenki rejteget egy-két ilyen levágott fejet a gúnyája alatt...