Na, persze, nem mintha ez lenne most a legnagyobb bajom, de azért érdekes... A vírusok minek kellenek a világba? Matyi meg Tekla megint hány... Bence már túl van rajta. Nekem holnap Pestre kell mennem, Krisztinek tanítani kéne, szombaton meg érettségin ügyel, úgyhogy egyelőre nem tudjuk, hogy fogjuk a gyerekfelügyeletet megoldani (ha Pestre megyek, vasárnap hajnalnál hamarabb nem érek haza, mert akkor Szigetvárra is el kell mennem). De biztosan sikerül.
Ezen túl meg: csak az Örökkévaló látja, mennyi küzdelem, tépelődés, gyötrődés van mögöttem... Az utóbbi két évben hányszor megkérdőjeleződött bennem - önkéntelenül is - úgy általában maga az emberségi "kompetenciám", vagy hogyismondjam... Mint valami szellemi hipochondria... rákusz animusz... Tettem érte, hogy így legyen, de lassan csak helyrezökken minden... Nem kevés ideig tartott, mire a kétségbeesést legyűrve, higgadtan végig tudtam gondolni mindent. Most tanulok azon a mentális meg gondolati ösvényen közlekedni, ami egyáltalán járható. A normalitás ösvénye... Már majdnem azt írtam, hogy "országútja", de ez nem igaz, mert ez azt sugallná, hogy ez olyan út, amin mindenki közlekedik, csak én nem - időnként. Nem: mert mindenkinek van egy ilyen önálló, saját bejáratú ösvénye. A harmónia ösvénye. Félre kell söprögetni a talajról a lim-lomot, avart, gallyat, szemetet... akkor tűnik elő csak.
