Nagyon jó könyvet olvastam az utóbbi hetekben (lassan megy az olvasás, dolog van:))... Egy oxfordi matematikusprof. és tudománytörténész írta (John C. Lennox)... Keletkezés-teremtés kérdéskörben.
Azok, akik az evolúciós gondolatnak csak a mitikus, parasztvakítós változatával találkoznak (és a legtöbben ilyenek vagyunk), szóval azok belegondoltak már abba, hogy a darwini evolúció prebiotikus szinten (vagyis az élet létrejötte előtt) eleve nem tudott működni? A vegyületek szintjén nem működik a természetes kiválasztódás folyamata, és bizony egészen elképesztő, hogy mégcsak ELMÉLETI MODELL SINCS annak leírására, hogy a nagy semmiből, őslevesből (egy olyan környezetben, amelyik a fehérjéket kapásból lebontja) ugyan hogyan és mire fel állt volna össze, mondjuk, csak 100 aminosav (nincs is talán ilyen egyszerű fehérje), meghatározott rendben, mikor egy ilyen rendszer véletlenszerű összeállásának - asszem - 1:10 a 60-on az esélye? Hogy ez mekkora szám? Az egész univerzumban van kb. ennyi atom...
Teljesen lehetetlen, hogy ez az egész tervező és terv nélkül jött volna létre...
Dawkins - evolúcióbiológus - odáig megy kétségbeesésében, hogy gyakorlatilag az anyagnak tulajdonít tervezőképességet... (a megfelelő helyen álló aminosav mindig a helyén marad, és ahhoz kapcsolódik a következő... és így tovább...)
Szóval ez az egész... a csak mesében létező makroevolúcióval (valahogy mindig másutt megy végb a fajok kialakulása, mint ahol ősi leleteket találnak... szóval nincsenek paleontológiai bizonyítékok, amit már Darwin is problematikusnak gondolt)... de persze bizonyos határok között működő mikorevolúcióval... Olyan elképesztően bonyolult szervezetek jöttek létre, és ami mégfurcsább: valahol mindegyik több, mint a maga fizikai valósága.
Az ember meg elképzelhetetlenül több, mint - a még teljesen meg sem értett - fizikai valósága... Pl. az emberi pszichikum... Ez az egész: egy hihetetlenül és felmérhetetlenül bölcs teremtőről beszél.
