Annyira törékeny, annyira sebezhető minden... Néha eltűnődöm: Isten a szenvedélyt, az érzelmeket áldásként adta... És tényleg... mennyi érték, mennyi energia van bennük... És mekkora átokká, milyen rombolássá tudnak válni. A legszentebb, legtisztább, legbecsesebb dolgok is hogyan tudnak a legpusztítóbb viharrá, már-már elviselhetetlen teherré válni... Mekkora áldás és erő ezekkel megtanulni bánni... Ehhhh.... De sajnálom magam:)))))
2007.08.06. 20:20 ződség
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vattamanygyula.blog.hu/api/trackback/id/tr196338005
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
