Megint majdnem feladtam :)) De kaptam egy kedves bíztatást (Fanni, ezúton is köszönöm), és hát... folytatom. Ki tudja, hányszor lesz még ilyen... Nekem ezt valójában nem könnyű csinálnom, mert... hogy is mondjam... egyáltalán nem eseménytelen az életem, de... valahogy mégis leginkább a gondolataimban élek. Van három gyerekem, egy feleségem, három állásom, kismillió munkám, úgyhogy van mit csinálnom, történnek is velem a dolgok... mégis... leginkább a gondolataimban élek. Meg egyébként is: aki ide ír, azt eleve a nyilvánosságnak szánja, és csak olyansmit közöl, ami... nem kínos. Olyan meg kevés van :)) Ma megint Jándon voltam (a református félórát kihagytam, szerencsére :)), viszonylag korán oda kellett érnem, értekezlet volt. Esélyteremtő iskola... Annak a nagyjából 70000 fiatalnak egy apró hányadát próbáljuk elérni, akik valahogyan és valamikor kiestek a "hagyományos" közoktatásból. Sok bajom van ezzel a mai magyar közoktatással és egyúttal mind a főiskolai, mind az egyetemi tanárképzéssel. Nagyjából annyi, hogy egyik sem képes - egyre kevésbé képes - betölteni a hivatását. Az egyetemi tanárképzés nagyjából egy 30 évvel ezelőtti társadalmi állapot oktatási igényeit modellezi és arra képez ki tanárokat, akik így természetesen képtelenek alkalmazkodni a valós helyzethez. Ha a tanárképzés nem változik nagyon gyorsan és nagyon radikálisan, hát... zűr lesz. Mi is (a mi iskolánk)... keressük azokat az oktatási formákat - mert az a fajta oktatási rend, aminek mi érezzük a szükségét, Magyarországon még messze nincs kidolgozva -, amelyekkel hatékonyan lehetne nemcsak az iskolába, sokkal inkább a "társadalomba" visszaintegrálni a hozzánk kerülő, sokszor teljesen reménytelen helyzetűnek látszó embereket. Csodálatos eredményeket lehet velük elérni, nagyon sok öröm ér engem ott, még akkor is, ha sokkal többször érzem magamat teljesen tehetelennek, mint potens "tanár"-nak. Magyart tanítok ott, és emellett osztályfőnök is vagyok. Bevallom: főiskolai-egyetemi oktatóként, irodalmi PhD-vel és immáron több éves vallástörténeti kutatómunkával a hátam mögött... büszke vagyok rá, hogy osztályfőnök lehetek ebben az iskolában.