Április óta gyakorlatilag megszólalni sem tudok, csak kapkodom a fejem, hogy mi történik ebben az országban, és idehaza is voltak egészségi problémák... De most már mégis írok valamit...
Szegény Matyi, ötéves kisfiam, cukorbeteg lett... Június 8-án diagnosztizálták nála, a látható tartományban gyakorlatilag napok alatt alakult ki a betegsége. Három napig sokat pisilt, sokat ivott, láthatóan fogyott is, ezért vizeletmintát küldtünk a körzeti laborba. Ott kimutatták, hogy cukor van a vizeletében, be kellett vinni a klinikára kivizsgáltatni. Mint kiderült, a klinikára már 23-as cukorral került be... Másfél hétig feküdtünk bent vele, azalatt állították be az inzulin-adagját (az ő diabétesze inzulinfüggő, ifjúkori diabétesz)... Azalatt próbáltuk valahogy lélekben feldolgozni az egészet, és nagyon nem volt könnyű. Közben persze a "technikai", biológiai részleteket megtanultuk, felfogtuk, elfogadtuk... Ez a része egészen jól kezelhető, külső inzulinnal nagyjából kézben lehet tartani Matyi vércukorháztartását. Csak sajnos naponta kétszer szúrni kell, nem beszélve a cukor-mérésekről...
A lelki rész az más...
Matyi egyelőre sokkal könnyebben veszi, mint mi. Ami meg engem illet: ilyenkor elég jól nyomon lehet követni, miféle erők is képesek mozgatni a lelket... Ösztönösen indul a bűntudat, a babona irányába, keresi a metafizikai összefüggéseket, amelyek aligha vannak (vagy ha vannak is, felderíthetetlenek, amíg az Örökkévaló le nem leplezi őket)... Immanens összefüggések viszont annál inkább vannak... A rengeteg szennyeződés... Stb... Ezeken viszont már érdemesebb eltűnődni... Mert ezek adattak a hatalmunkba... vagy legalábbis valamelyest a hatalmunkba (mint ahogyan mi meg azok hatalmába... kölcsönös ráutaltság.)
Mindegy, nagyon fáj arra gondolni, hogy inzulin nélkül Matyi... hát... nagyjából egy-két hétig bírná... Rettenetes ez.
Most, hogy a táplálékok összetételét hivatalból figyelnünk kell, egészen elképedek, hogy mennyi cukrot és szénhidrátot megzabálunk, teljesen feleslegesen. Komolyan írom, hogy mindez a mai civilizáció egyik alap-értékéről árulkodik, és ez az impulzus...
A másik a kényelem...
Az impulzus és a kényelem... Ez a két elem, a mai civilizáció talán két legmeghatározóbb beépült értéke...
Ízbeli ipulzus, látványbeli impulzus, impulzus a tapintásnak, érzelmi impulzus... Hátigen...