Mózes és Izrael a Szinai alatt... Mózes eltűnik beláthatatlan időre, eltűnik az Úr is, Izrael pedig... magára marad...
A magárahagyottságnak ez a gyermeki érzése... teljesen logikátlan, irracionális tettekre készteti az embert, és így jártak az izraeliták is... Ápisz bikát, vagy valami ahhoz hasonlót öntött nekik, az ő kívánságukra, Áron... Ozirisz inkarnációjaként tisztelték Egyiptomban az Ápisz bikát... De bárminek gondolták is az izraeliták, az biztos, hogy termékenységi ünnepet ültek körülötte... "Leült a nép enni és inni, és felkelt játszani" - ahol a "játszani" aligha malmozást jelentett... Vagy sportjátékokról és táncokról, vagy - ami valószínűbb - orgiáról volt szó.
A puszta közepén... Egy földművelő-terméksenységi istent kerestek maguknak, a vándor nép... Az Isten helyett, aki kihozta őket Egyiptomból... Mindegy volt, hogy kit-mit, csak gyorsan valamit-valakit, mert "egyedül maradtunk"...
A gyermek sikoltott tudatuk legmélyén... "meghalok"...
Mózes meg magára vette (földhöz is vágta a frissen vésett kőtáblákat...)... Persze, egy bizonyos hivatkozási alapról, annak ellenére, hogy törvény még nem volt (és ezért nem lehetett törvényszegésnek venni, amit a nép csinált) jogos volt Mózes haragja: a hála és a hűség természetes emberi érzések... Nem kell törvény, hogy ilyesmi elvárható legyen valakitől... Nem tudom, mennyire lehet Pálnak azt a gondolatát elfogadni, hogy míg törvény nem volt, nem volt bűn sem, hiszen a szeretet a lelkiismeret és a bűntudat motorja...