Evidenciákon tűnődöm... Ilyesmikre mindig eljutok:)
Nincs olyan, hogy "teljesség"... Élek, mozgok, látok, tapasztalok, és látom: itt ez van meg, ott amaz, az igények, vágyak változnak, ami ma érték, az holnap gyalázat, ami ma értéktelen, anélkül holnap nem lehet elviselni az életet...:) Kellenek álmok, ideák, jó, ha az ember tudja, mit akar és mit nem, de... Illúzió az, hogy egyhelyütt minden meglehet, és hogy más dolgom nincs, mint az, hogy odamegyek, és elveszem... Az élet nem "hipermarket", kérem szépen...
Nem kell a "kék madár"... És hogyan is lehet ezt megélni? Nagy megalkuvás az, ha az ember lemond a "teljesség" hajszolásáról, űzéséről? Nem hinném..., legalábbis egy bizonyos értelemben. Valaki azt mondta, hogy az az emberi "érettség", ha valaki együtt tud élni a hiányaival... Szerintem meg az, ha valaki úgy tud együtt élni a "hiányaival", ha közben nem mond le a teljesség igényéről sem, de... Nem munka nélkül... Nem készen várja az aktuális igényeinek betöltését, hanem megküzd, megdolgozik érte, ott, ahol van... Elfogadja örömmel és hálával azt, ami már megvan, a többiért meg megküzd...
Mert ha van is valamiféle "hipotetikus" teljesség (a tudat mélyén ilyen mindig van...), munka és erőlködés nélkül meg sem lehet azt közelíteni...
Hát: a lehető legáltalánosabban akartam fogalmazni, remélem, sikerült:)
Konkrétan nem tudok, nem is lehet...
