Hát, a szomszédos myrtusz-ágra, mint valami rikácsoló varjú, úgy telepedett rá a mondat: "ez nincs így Istentől".

Én meg mást gondolok. Én azt gondolom, hogy ez a mondat valamiféle félfundamentalista csökevény. Nem biztos, hogy jó némely fajta kezdődő folyamatokról ilyen kategóriákban gondolkodni. Nem hiszem, hogy ilyen-olyan folyamatok kezdete körül úgy lengedezhetne valamiféle metafizikai baldachin, hogy az aztán a folyamat további szakaszait is legitimálja. És fordítva: ha nem lengedezik fölötte az a baldachin, attól az még... fordulhat úgy, hogy Isten jótetszése legyen rajta. A kezdet sokmindent meg tud határozni, az biztos. De nem feltétlenül mindent, és ez az emberi kapcsolatokra talán halmozottan érvényes. Az szentel meg egy folyamatot, amit az abban résztvevők tesznek. A tettek, a cselekedetek, a munka, az erőfeszítés... Nem telepedhet rá semmire sem ez a lepel úgy, hogy aztán már csak a lepel súlya miatt se bírjon kibontakozni belőle semmi.

Úgyhogy nem értek egyet ezzel a mondattal, hogy "ez nincs így Istentől". Nem tartom működtethető nyelvnek ezt a "dialektust" ebben a helyzetben, nem tudja leírni, és nem tudja értelmezni sem ezt a szituációt. Hagyjuk most ezt, hogy mi van és mi nincs Istentől.

Inkább azzal kéne törődni, hogy ezután hogyan legyen úgy, hogy Istennek tetsszen a dolog...

Valahogy így bírok most gondolkodni.

Aki érti, az tartsa meg magának, mit értett meg. Talán lesz ilyen is...